Túl sok napja itthon

A koronavírus-járvány megelőzése érdekében bevezetett intézkedések fenekestől felfordították a gyöngyösi campus hallgatóinak, oktatóinak és nem oktató dolgozóinak életét. Múlt héten útjára indított cikksorozatunk célja, hogy személyes történeteken keresztül mutassuk be, hogy ki hogyan tudott alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, mit szokott meg a legkönnyebben és mi jelent számára kihívást. Mindezek mellett arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ki milyen módszerekkel igyekszik megőrizni a jókedvét a „szobafogság” ideje alatt.

26 nappal ezelőtt, március 13-án költözött ki a Diákhotelből Muhari Hajnalka, a gyöngyösi campus Hallgatói Önkormányzatának ellenőrző bizottsági elnöke. A másodéves pénzügy-számvitel alapszakos hallgató azóta otthonról folytatja tanulmányait és társaival közösen igyekszik ebben a helyzetben is szervezni a hallgatói életet.

Miben változott meg az életed a koronavírus hatására? Melyiket volt a legkönnyebb/legnehezebb megszokni?
Erre a kérdésre gyakorlatilag egy és ugyanaz a válasz: az itthon maradást volt a legkönnyebb és a legnehezebb megszokni. A gólyaévem novembere óta (a fenomenális 2018-as Gólyaest időpontja óta) gyakorlatilag egy teljes hetet sem töltöttem itthon. Az egyetemnek köszönhetően sokkal energikusabbá és aktívabbá váltam, mint előtte bármikor. Otthon érzem magam a campuson, a kollégiumban, de igazából maga Gyöngyös is a szívemhez nőtt. A legnehezebb az, hogy itthon kell maradnom, hiányzik a campus, hiányoznak a hallgatótársaim, hiányzik Gyöngyös. Amikor kiköltöztünk párommal a Diákhotelből, nagyon lehangolt, hogy nem tudtuk, mikor láthatjuk újra a barátainkat.

Könnyen megszoktam, hogy nem kell reggelente sietnem a buszhoz azért, hogy beérjek órámra. J Miután kicsit el tudtam szakadni a folyamatos rémhírektől, és az állandó „zajtól”, elkezdtem bepótolni a rengeteg kimaradt órát, amit rajzolással tölthettem volna. Mielőtt a campus hallgatója lettem, vérbeli szobalakó voltam, hetek teltek el úgy, hogy azon kívül, hogy iskolába mentem, ki sem tettem a lábamat a szobából, minden percben festettem. Bár nagyon sóvárogtam, hogy legalább egy rövid időre visszatérhessek a remete életemhez, összesen 3 napig bírtam a 24 órás elzárkózást. Nem tudtam tovább a szobámban maradni, úgyhogy az udvaron folytattam a rajzolást, vagy házimunkával kötöttem le magam.

Hogy éled meg a kialakult helyzetet? Hogy telnek a hétköznapjaid?
Egész könnyű volt alkalmazkodni. Persze megvannak a kialakult helyzet árnyoldalai, de rengeteg a vicces pillanat is. A végzős gimis húgom is itthon van. Náluk hamarabb kezdődtek az online órák, mint az egyetemen, így azt is elmondhatom, hogy amíg a volt középiskolás magyartanárom órát tartott, én rántott húst sütöttem a háttérben.

Ha oktatás van, akkor menetrend szerint 8 órakor kezdődnek az óráim, általában a mostanra rendkívüli népszerűvé vált zoom.us alkalmazáson keresztül - szigorúan pizsamában.  Két előadás közt kirohanok a családi ebédre, és rendszerint kések 5 percet, mert elfelejtem, hogy „nem itthon vagyok”. A fennmaradó időben készülök az óráimra, segítek a testvéremnek, tartom a kapcsolatot a Hallgatói Önkormányzattal, és folyamatosan ötletelek, vajon mivel tudnánk pótolni a kieső rendezvényeket. Minden fennmaradó időmet pedig igyekszem a hobbijaimnak szentelni.

[Kicsit túlzásba vittem a digitális rajzolást az utóbbi időben, és most tartok egy kis szünetet. Visszatértem a „hagyományos” alkotási módokhoz, az akvarellhez és a pasztellkrétához. Időigényes velük dolgozni, és sokat kell takarítani utánuk, de a végeredmény mindig megéri! Ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon meg kicsit alkotni vízfestékkel, ha mást nem, csak pár színes foltot készítsen. Stresszoldásra kiváló, eltereli az ember gondolatait, és ahogyan a festék folyik a papíron, úgy folynak el szépen lassan a negatív gondolatok is.]

A GYKRC-HÖK nem függesztette fel tevékenységét a távoktatás bevezetésével. Miben változott a munkátok?
Személy szerint nagyon nagy csapásként élem meg, hogy nem tudjuk megtartani a félévre előkészített rendezvényeinket, ráadásul van két új tagja a HÖK-nek, akik még meg sem ízlelhették mi is a feladatunk valójában.

Eddig is, és ezek után is 0—24 órában bárkinek a szolgálatára állok, ha segítség kell, társaimmal igyekszünk minden beérkezett kérdésre a lehető leghamarabb és legpontosabban választ adni - bár mostanra úgy tűnik, sokkal kevesebb új kérdés merül fel mindenkiben. Naprakész, friss információkat osztunk meg Facebook- és Instagram oldalunkon, utóbbin nemrég jelentkeztem egy humorosnak szánt videóval, amiből, ha van elég bátorságom, még meg fogok osztani párat. Az egész campus HÖK szeretné kicsit mosolyra bírni a hallgatókat. J

Hogyan érint hallgatóként a kialakult helyzet? Mennyire könnyű, vagy éppen nehéz átállni a távoktatásra?
Először nagyon sok volt a kérdőjel, hogy mi hogyan fog zajlani, például az olyan tantárgyak, amelyekhez az iskolai szerver szükséges, mint az SAP alapismeretek és a vállalati információs rendszerek, vagy a számvitel, ami folyamatos órai aktivitást és figyelmet igényel. Tudtam, hogy minden oktatómmal meg tudjuk majd oldani a távoktatást, azonban az első hét minden várakozásomat felülmúlta. Annyira gördülékenyen és hatékonyan folynak az órák, mintha fizikailag is egy térben tartózkodnánk. Persze néha közbe szól a technika, de töretlen lelkesedéssel haladunk tovább!

Miből merítesz erőt, mi segít megőrizni a jó kedvedet?
A családom támogatásából, a barátaimtól kapott üzenetekből, a páromból, a napsütésből és a CSI:MIAMI-ból merítek erőt. Na meg abból, hogy a művészellátóknál van házhozszállítás.

Mi lesz az első dolog, amit megteszel, miután feloldják a #MaradjOtthont?
Bevetem magam az első metalkoncertre, amit találok!

Üzenj valamit azoknak, akik olvassák ezt a cikket.
Ha bárkinek szüksége van tanácsra, hogyan kell elütni az időt, ha unatkozik, írjon rám bátran! 19 évnyi tapasztalatom van punnyadásból és van legalább 5, szobában űzhető hobbim.

szöveg: Muhari Hajnalka, Nagy Réka
fotó: Muhari Hajnalka