Paralimpiára készül a gyöngyösi campus hallgatója

A 2026-os paralimpiára készül a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Károly Róbert Campusának Mezőgazdasági mérnök szakos végzős hallgatója. A mátrafüredi Dumity Richárd 3 éves korában, egy baleset miatt került kerekesszékbe, a sport azonban ettől függetlenül valamilyen szinten mindig is jelen volt az életében. A vele készített interjúban mesélt sportágáról, a monosízésről és céljairól is.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a monosízésel? Hogyan kell elképzelni ezt a sportot?
Körülbelül 8 évvel ezelőtt láttam először egy sitski videót a YouTube-on. Már akkoriban tervezgettem, hogy szeretnék elkezdeni komolyabban valamilyen sportot, mert tudtam, hogy kerekesszékesként is vannak lehetőségeim. Klausmann Viktor segítségével Kékestetőn megismerkedhettem Navratyil Sándorral, aki a sportág képviselőjeként 2002-ben elsőként jutott ki magyarként téli paralimpiára. Akkor próbálhattam ki először ezt a sportot. Egy rövid beszélgetést és néhány bizonytalan kört követően kezdtem megérezni, mi is ez az egész.
Az eszköz maga egy kagylóülés szerű doboz, ami alatt egy váz és egy rúgóstag található. Egy sílécen siklom, a kezeimben pedig 1-1, úgynevezett outrigger látható, ezek segítségével tudok manőverezni. Gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni ezzel az eszközzel, amire egy átlagos síelő képes – a szlalomtól kezdve a lesikláson keresztül egészen a freeride-ig.

Egyből megszeretted ezt a sportot, amikor kipróbáltad? Nekem például elsőre nem tetszett meg a síelést, mert a tanulás fázisában többet feküdtem a hóban, mint amennyi időt a lécen töltöttem.
Amikor Kékestetőn elkezdtem gyakorolni, én is viszonylag sokat estem-keltem. Egészen addig a pillanatig nem igazán éreztem semmi csábítót a dologban, amíg nem jött az az érzés, hogy én uralom az eszközt – még ha csak egy kanyar erejéig is. Az első alkalommal elbohóckodtam egy kicsit, aztán egy időre háttérbe került a dolog. Nem sokkal később azonban Sanyi felkeresett, hogy lenne-e kedvem kimenni velük Olaszországba 5 napra. Igent mondtam. Rengeted élményt szereztem és megszületett bennem az a gondolat, hogy én ezt szeretném csinálni.

Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak?
Az olaszországi út után közvetlenül nagy álmaim nem voltak ezzel kapcsolatban. Aztán egyre több videót néztem a sportról és egyre jobban kezdett foglalkoztatni a dolog. Nagymamám létrehozta Gyöngyösön a Merjünk Sérülten Mozogni Egyesületet, melynek segítségével sikerült hozzájutnom egy komplett sitski-hez. Amikor lehetőségem volt rá, illetve amikor egészségügyi állapotom is engedte feljártam Kékestetőre síelni.
Teltek az évek, a szezonokat műtétek szakították meg, így sajnos nem sok alkalmam volt foglalkozni a sporttal.
A 2020-as év elején Klausmann Viktortól jött egy telefonhívás, hogy lenne számomra egy lehetőség, amit érdemes lenne megragadni. Ekkora már lett volna kedvem versenyszerűen síelni, ám a tudásom még nem volt meg hozzá. Viktor megszervezett egy találkozót a Magyar Paralimpiai Bizottság szövetségi kapitányával és edzőjével, Fábián Attilával. Beszélgettünk a céljaimról és elmondták, hogy mivel jár ennek a megvalósítása. A találkozás végén telefonszámot cseréltünk és azóta tartjuk a kapcsolatot.

Volt már lehetőséged versenyen megméretni magad?
Nem, még nem vettem részt versenyeken, egyelőre felkészülés alatt állok Fábián Attila vezetése és felügyelete mellett.

Magyarországon nem túl ideálisak a körülmények ahhoz, hogy valaki fel tudjon készülni egy téli olimpiára. Ezt hogyan tudjátok orvosolni? Vannak tervben például külföldi edzőtáborok?
Mindenképpen tervben vannak a külföldi edzőtáborok, mert jól látod, hogy itthon sajnos esélytelen lenne téli paralimpiára felkészülni. Sajnos a jelenlegi helyzet, a pandémia nem segíti, illetve a szponzorok megtalálása is igen komoly feladat. Bízunk benne, hogy az idei évben már lesz lehetőségem külföldön is edzeni.

A nyári időszakban milyen módon tudod magad formában tartani?
Ha alkalom nyílik rá, külföldön egész évben van lehetőség síelni. Persze a havon töltött idő mellett az erőnléti edzések is elengedhetetlenek. Jelenleg személyi edző vezetésével otthon végzem az előírt gyakorlatokat. Rendelkezésemre áll néhány gép és több eszköz is, így a felkészülés ezen része is biztosítva van. Természetesen a jövőben további fejlesztések várhatóak, hogy még változatosabb edzéseken tudjak részt venni.

Mióta van ilyen fontos szerepe a sportnak az életedben?
A sport ilyen-olyan formában mindig is része volt az életemnek. Ha belegondolsz, már az is egyfajta edzés, hogy a kerekesszéket hajtom. Számomra ez rutin már, viszont egy ép ember ha beleül a székbe hamar rájön, hogy nem is olyan könnyű ez, mint ahogy egy aktív életet élő sérült ember mutatja. Mindig is edzettem valamilyen szinten, hol többet hol kevesebbet, viszont a sportnak azon fajtája amit versenyszerűen tudok csinálni ezalatt a 8 év alatt jött be az életembe.

A paralimpia mellett milyen célokat fogalmaztál meg magadnak a jövőre?
Folyamatos edzés, természetesen havon és teremben egyaránt. Emellett persze szeretnék elkezdeni dolgozni és igyekszem majd megteremteni azokat a körülményeket számomra, hogy önálló és teljes életet tudjak élni anélkül, hogy bárkire rá lennék utalva.

szöveg: Nagy Réka
fotók: Dumity Richárd