Eszterházy Emlékérmes Dr. Réthy István

Eszterházy Károly Emlékérmet vehetett át Dr. Réthy István főiskolai tanár az egyetem évzáró ünnepségén. Cikkünkben az oktatói pályán eltöltött eddigi 25 évéről, a tanítás során alkalmazott módszerekről is mesél.

A kezdetek
Tanárként először az egykori mátrafüredi Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskolában dolgoztam gyakorlati oktatásvezetőként - az első diplomám alapján ugyanis erdőmérnök vagyok. Egy ösztöndíjnak köszönhetően lehetőséget kaptam rá, hogy egy évet az Egyesület Államokban töltsek, ahol marketinget és menedzsmentet tanulhattam. 1993-ban jöttem haza. Nem sokkal később megkerestek a Gyöngyösi Károly Róbert Campus jogelőd intézményéről, a Károly Róbert Főiskoláról, ahol a gazdasági képzési területen olyan új tantárgyak indultak, mint a marketing és a menedzsment. Ráadásul ezeket a tárgyakat legalább alap szinten angolul is szerették volna oktatni. Így hazaérkezésem után rögtön el is kezdhettem kipróbálni a tengeren túl elsajátított módszereket - bár eleinte több nyelvórám volt, mint szakmai.

Amerikai módszerek a magyar felsőoktatásban
Az volt az ösztöndíj egyik célja, hogy honosítsuk meg Magyarországon is az Amerikában elterjedt gyakorlatias oktatást. Én azóta is ezekből a tapasztalatokból élek. Azt gondolom, hogy aránylag könnyű helyzetben voltam, már ami az újdonságok bevezetését illeti, ugyanis egyrészt én voltam az új fiú a házban, másrészt valamiért egyszerűbb újításokat bevezetni, ha az ember idegen nyelven oktat. Emellett abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan tárgyakat tanítok, amiknél könnyebb hallgatói aktivitást generálni. Jutalomértékű az, ahogy a hallgatók ehhez a módszerhez viszonyulnak. Szeretik, ha nem csak a hallgatóság szerep jut nekik, hanem aktívan részt vehetnek az órák menetében. Sokkal könnyebb így fenntartani a figyelmet.

Oktatói munka itthon és külföldön
Tavasszal voltam egy törökországi egyetemen kurzust tartani az Erasmus mobilitásnak köszönhetően. Más, külföldieknek tartott órákhoz hasonlóan itt is az elején fel kellett mérnem, hogy mire vevő a társaság. A kurzus eleje egy kicsit döcögősen indult. Meg is kérdeztem a hallgatóktól, hogy mi a baj. Sejtettem, hogy az angol nyelvtudás nem okozhat gondot, ugyanis ezen az egyetemen ilyen nyelven folyik az oktatás. Azt válaszolták, hogy szokatlan számukra az, hogy ilyen sokat kérdezek és ennyiszer várom azt, hogy ők is részt vegyenek a tevékenységben. Tehát észre kellett vennem, hogy a szokásos tempóm sok(k) volt nekik. Meg kellett szokniuk, hogy interaktív órákat tartok, de hamar belejöttek. A program zárása után a búcsúesten a török hallgatók elhívtak magukkal, hogy megmutathassák nekem Izmir általuk kedvelt helyeit. Ez azért volt nagy szó, mert Törökországban nem jellemző, hogy a hallgatók szórakozni hívják az oktatójukat.

Lelki töltekezés
Két dolog van, ami tölt. Egyfelől a hobbijaim. Sokat sportolok a szabadban, illetve zenélek az Empty Pubs zenekarban. Ezek nagyon jól egyensúlyba helyezik a testemet, a lelkemet és az elmémet. Mindezek mellett trénerkedem is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sokat találkozhatok az év során a versenyszféra képviselőivel. Tőlük egyenes, gyors és erős visszacsatolást kapok a tanított módszerekkel kapcsolatban.

Elismerés munkáltatói, hallgatói és városi oldalról
A 2018/2019-es tanévben Aranykréta-díjat kaptam a gyöngyösi campus hallgatóitól. Ezt az általuk legjobbnak ítélt oktató kaphatja meg szavazás alapján. Úgy gondolom, hogy minden kollégám nevében mondhatom, elképesztően jó érzés, ha az ember neve rákerülhet a vándordíjra. Hiszen az elismerés azoktól az emberektől jön, akikért dolgozunk.
Ennek köszönhetően egy több oldalas, rólam készült írás kapott helyet a Gyöngyösi Kalendárium 2019-es számában, ami nagy megtiszteltetés, hiszen ez egyfajta elismerés a város részéről.
Év végén pedig Eszterházy Károly Emlékérmet vehettem át az egyetem záró rendezvényén. Az odaítélés szempontjai között szerepel, hogy ki az, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt oktatási, közösségépítési és kutatási területen egyaránt. Ez az elmúlt 25 éves tevékenységem elismerése az intézménytől, a kollégáktól és a vezetőségtől.
Ezek mind olyan események, amik töltik az ember akkumulátorát, energiát adnak és előrefele mutatnak.

szöveg: Nagy Réka
fotó: Szántó György, Dr. Réthy István