Előveszem a citerámat és zenélek, mert ez az, ami feltölt

Dr. Csernák József, az Üzleti Tudományok Intézetének adjunktusa éppen József napon költözött haza Tiszajenőre. Azóta otthonról végzi oktatói munkáját. A távoktatásra történő átállás számára nem okozott nehézségeket, ám az eddig megszokottól sokkal ingerszegényebb környezet és a személyes kapcsolatok hiánya azért őt is próbára teszi.

Hazaköltöztem
A koronavírus és a járványügyi intézkedések természetesen az én életemet is jelentősen felforgatták. Hazaköltöztem szüleim családi házába, ami az alig több mint 1500 főt számláló községben, Tiszajenőn található. A kialakult helyzetnek talán ezt a részét volt a legkönnyebb megszokni, ugyanis édesanyám főztje verhetetlen. Korábban általában 2-3 hetente tudtam csak hazajutni, akkor is maximum hétvégére. Örülök neki, hogy most több időt lehetek családi körben.
Itthon viszont értelemszerűen sokkal kevesebb inger ér. Megszoktam már az egyetemi légkört, ami nagyon hiányzik éppúgy, mint az emberi kapcsolatok, a barátaim, közös ebédek a kollégákkal és természetesen a hallgatók is. Én a szóbeli társalgás, információcsere híve vagyok, ezért ha egy mód van rá, ebben az új helyzetben előszeretettel hívom segítségül a webkamerát. Talán ez áll a legközelebb a személyes társalgáshoz. Persze ettől függetlenül mostanában kicsit több az írásos formában megoldandó ügy. Örülök neki, hogy a hallgatók egyre jobban használják a Zoom, Skype és egyéb elektronikus csatornákat, mert ez jelentősen megkönnyíti a munkámat.

Megváltozott hétköznapok
A home office-nak köszönhetően kicsit több lett a munkám, mint eddig volt. Bevallom őszintén, vannak kisebb elmaradásaim is, de úgy tervezem, hogy hamarosan utolérem magam. Kialakítottam egy új irodát magamnak itthon, ahol több mint egy hónapja a hétköznapjaim nagy részét töltöm.
A koronavírus és a lakhelyelhagyási korlátozás miatt sajnos egy kicsit háttérbe szorult a citerázás és a népzene is, hiszen nincsenek közös próbák, fellépések. Ez az egyik olyan dolog, ami nekem a legjobban hiányzik, hiszen a lelki feltöltődésem kb. 90%-át az ilyen jellegű programok adják. 

Távoktatás
Mivel főleg elméleti tárgyakat oktatok, számomra hála Istennek gördülékenyen ment az átállás. Az évek folyamán, mivel a munkám amúgy is megkövetelte, nagyon jó műszaki hátteret sikerült megteremtenem magamnak és komoly jártasságra tettem szert ezen a téren. Így itthonról elérem a felhőben tárolt fájljaimat a saját, itthoni eszközeimmel is. Úgy érzem, zökkenőmentesen el tudom látni a feladataimat.

Ezek adnak most erőt
Jelenleg a család és a munka az, amiben el tudok jobban merülni. Szerintem gyorsabban telik az idő, ha az ember lefoglalja magát valamivel. Emellett természetesen rendszeresen előveszem a citerámat és zenélek egy kicsit, mert ez az, ami feltölt még akkor is, ha teljes egészében nem tudja helyettesíteni a közös próbákat. Például nemrég kaptam egy népzenei „karanténos kihívást”, melyben elkészítettem magamról életem első citerás YouTube videóját melyben két szatmári dalt játszok el.  

Az első dolgom, amit megteszek, miután feloldják a #MaradjOtthont
Csinálunk egy-két zenekari próbát, illetve néhány személyes találkozót is be kell pótolni.

Üzenet tőlem nektek
Amikor felnéznek az égre és megpillantanak egy repülőt, mindig jusson eszükbe, hogy habár ilyenkor a törzs mentén a laminált határrétegben általában alacsony a Reynolds-szám, a Navier-Stokes egyenlet felírása és megoldása mégis olykor komoly feladat. Tehát két dolgot üzenek: „Fel a fejjel!", és használják a mostani időt tanulásra és önképzésre, mert mindig lehet valami újat tanulni. A tudás pedig érték.

szöveg: Dr. Csernák József, Nagy Réka
fotó: Dr. Csernák József