Szerintem egy hatalmas innováció kapujában állunk
A koronavírus-járvány megelőzése érdekében bevezetett intézkedések fenekestől felfordították a gyöngyösi campus hallgatóinak, oktatóinak és nem oktató dolgozóinak életét. Múlt héten útjára indított cikksorozatunk célja, hogy személyes történeteken keresztül mutassuk be, hogy ki hogyan tudott alkalmazkodni a jelenlegi helyzethez, mit szokott meg a legkönnyebben és mi jelent számára kihívást. Mindezek mellett arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ki milyen módszerekkel igyekszik megőrizni a jókedvét a „szobafogság” ideje alatt.
Bár a hallgatók számára a felsőoktatási intézmények látogatását már korábban felfüggesztették, Sike Zoltán, a Matematikai és Informatikai Intézet Alkalmazott Informatikai Tanszékének mesteroktatója még „csak” 23 napja van otthon. A saját és a családja egészségének megőrzése érdekében azonban az elmúlt több mint 3 hét alatt alig néhányszor hagyta el a Gyöngyöstarján táblát.
Hogy éled meg a kialakult helyzetet? Hogy telnek a hétköznapjaid?
Számomra egyértelműen a munkavégzés megszokott körülményeinek a változása jelenti a legnagyobb kihívást, ehhez kell itthon alkalmazkodunk két viszonylag kicsi gyermekkel. A legérdekesebb talán az, hogy mi alapvetően szeretünk itthon lenni és a gyermekeinkkel foglalkozni, társasjáték partikat csapni. De ez az itthonlét mégsem az igazi. Az együtt töltött időben leginkább a tanulással/tanítással foglalkozunk nem úgy, ahogyan korábban, amikor iskola után, jókedvűen a matek versenyekre készültünk... Ennek a kényszerű együtt tanulásnak már nem olyan kellemes a hangulata, mint amikor a minél jobb helyezésért gyűrjük a matek könyveket!
A távoktatás bevezetésével a ti munkátok változott meg talán a leginkább. Számodra mennyire volt könnyű, vagy éppen nehéz átállni?
Az átállás nekem talán nem is ment olyan nehezen, hiszen a Google Classroom már 3 éve „jó barátom". Ettől függetlenül sok esetben én is csak ülök és gondolkodom, hogy hogyan is kellene ezt jól csinálni!? Hihetetlen, hogy az elmúlt hetekben egy 80.000 fős csoport alakult a Facebook-on, ahol csak úgy röpködnek a „jobbnál-jobb" megoldások. Túl sokan tudják a „tutit", holott eddig meg sem próbáltak a digitális oktatás, a digitális tananyagok felé kacsintgatni – természetesen tisztelet a kivételnek! Feleségem révén egy általános iskola, óraadói munkámból adódóan pedig egy középiskola hétköznapjaiba is belelátok fél szemmel, s elszomorít, hogy a tanárok túlzott megfelelési vágya, nem jó irányba viszi a digitális tanrendet. Pedig szerintem egy hatalmas innováció kapujában állunk!
Miből merítesz erőt, mi segít megőrizni a jó kedvedet?
Elsősorban természetesen a saját gyerekeim. Másrészt elég csak arra gondolnom, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy már nem a 1,5 szobás panelban élünk! Van egy hatalmas teraszunk és udvarunk is, ahová még nincs korlátozva a kijárásunk.
Mi lesz az első dolog, amit megteszel, miután feloldják a #MaradjOtthont?
A gyerekek miatt valószínűleg a McDonald's érintésével fogjuk meglátogatni a nagyszülőket, s utána talán még egy darts versenyre is beugrok!
Üzenj valamit azoknak, akik olvassák ezt a cikket.
„Hej a magyar égen sok a felhő
De a magyar viharban is felnő
Lesz még egyszer szép a világ
Lesz még Magyar Köztársaság
Hej az idő eljő" /Bródy János/
szöveg: Sike Zoltán, Nagy Réka
fotó: Sike Zoltán