Rettenetesen hiányzik a mozgás, a sport

Dr.Dedák István főiskolai tanár, az Üzleti Tudományok Intézetének oktatója 41 napja van otthon. Nagyon is jól emlékszik az első napra, ugyanis eredetileg akkor, március 12-én vehette volna át habilitációs oklevelét a Pécsi Tudományegyetemen. Ám egy nappal a Díszdoktoravató Ünnepi Szenátusi Ülést megelőzően értesítést kapott, hogy az eseményt a járványügyi helyzet miatt törölték. Azóta otthonról végzi oktatói-kutatói munkáját. A hétköznapjai mellett arról is mesélt nekünk, hogy közgazdászként hogyan éli meg a vírus hatására kialakult helyzetet.

Megváltozott hétköznapok
Mint oly sokaknak az országban, nekem is alapjaiban változott meg az életem. A mindennapi – jól bejáratott és megszokott – életritmusom teljesen felborult. Sem a megváltozott munkafeltételekhez – home office –, sem a szabadidős tevékenység megváltozásához nem volt könnyű hozzászokni. Igaz, a digitalis oktatás keretében alkalmazott videokonferenciás óratartást kezdem megszeretni, még annak ellenére is, hogy nyilván nem adja vissza azt a feelinget, amit a hallgatókkal való személyes találkozás nyújthat. A szabadidős tevékenységet illetően rettenetesen hiányzik a mozgás, a sport. Kicsit konkrétabban: a futball. Ugyanis még mindig focizok egy olyan társaságban, amely több mint 30 éve van együtt! Jóban, rosszban, győzelmekben, vereségekben! Ráadásul színes pártpreferenciákkal. Ez utóbbiból sem a pályán, sem azon kívül nem látszik semmi. Lám, így is lehet csinálni! Eltérően gondolkodunk a világról, s mégis barátok vagyunk. S persze az is hiányzik, hogy legkisebb fiamat, Botit (9 éves) nem vihetem heti háromszor edzésre, hétvégén pedig meccsekre, kupákra. Pedig imád focizni, én pedig imádom eközben nézni!

Ezekben a kritikus időkben a közgazdászokra óriási felelősség hárul
A jelen helyzetben nincs sok választásunk, saját magunk és a többi honfitársunk érdekében is alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. Ezzel tesszük most a legjobb szolgálatot a közvetlen hozzátartozóinknak, de a tágabb közösség számára is. A hétköznapok tekintetében – sokakhoz hasonlóan – én is folyamatosan követem a híreket. Viszont a kialakult helyzet rám, mint makroközgazdászra, egyetemi oktatóra, erkölcsi feladatot is ró, hiszen a gazdasági helyzet folyamatosan és drámaian romlik. Munkavállalók százezreinek a megélhetése került veszélybe. Emberi sorsok, egzisztenciák, kemény munkával felépített vállalkozások és karrierek omlanak össze egyik pillanatról a másikra. Ezekben a kritikus időkben a közgazdászokra óriási felelősség hárul abban a tekintetben, hogy javaslataikkal, észrevételeikkel hozzájáruljanak azoknak a döntéseknek a kialakításához, amelyek a lehető legnagyobb segítséget tudják nyújtani, hogy a családok átvészeljék a nehézségeket. Kicsit bosszant ugyanakkor, hogy a felpörgött napi feladataim mellett minderre a területre jóval kevesebb időt és energiát tudok fordítani ahhoz képest, mint amennyit szeretnék.

Óriásit változott a munkánk…
… ráadásul a változás elképesztő gyorsasággal ment végbe. A járvány miatt előrehozott tavaszi szünet lényegében a digitális oktatásra történő felkészüléssel telt el, az oktatásoz használt számítógépes programok megtanulásával, tesztelésével. Szerencsére ebben a munkában rendkívül sok segítséget kaptunk az egyetem és a campus vezetésétől, s a kollégák egymás közötti kommunikációja is sokat segített a technikai problémák leküzdésében. A munka oroszlánrésze – ma már ezt jól látjuk – csak ezután következett. Ugyanis a digitális oktatáshoz egészen más típusú tananyagok, prezentációkat, feladatsorokat kell használnunk, mint a tradicionális oktatáshoz. Ezeknek az anyagoknak az elkészítése nemcsak folyamatos és jelentős munkát igényel, hanem a ránk nehezedő nyomás miatt teljesen háttérbe szorítja a más jellegű – mindenekelőtt a kutatással, publikálással összefüggő – feladataink ellátását. Ám a kialakult helyzetben a digitális oktatással kapcsolatos munkák elvégzésének prioritást kell kapnia, minden más csak ezután jöhet. 

Alapvetően két dologból merítek erőt
Egyfelől szüleimre, nagyszüleimre gondolok, akiknek a múlt század egymást követő viharaiban a mostaninál összemérhetetlenül nehezebb helyzetben kellett helytállniuk a ma viszonylatban elképzelhetetlen nélkülözést és szenvedést hozó hosszú éveket leküzdve. Ha ők azokat a jóval nehezebb időket át tudták vészelni, akkor miért ne tudnánk ezt megtenni mi is? Másfelől érdemes arra is gondolni, hogy az emberiség technológiai színvonala jóval fejlettebb, mint a legutóbbi nagy világjárvány – a spanyol nátha – idején volt. Így okkal reménykedhetünk, hogy rövidesen meglesz az a vakcina, amely végérvényesen pontot tehet a krízishelyzet végére.
A jókedv megőrzésében sokat jelent, hogy még a nehézségekben is meg tudjuk látni a humort.  Az interneten, a Facebookon, rengeteg vicces, ironikus gondolat, mém ugrik fel a járvánnyal kapcsolatban. Nagyon kedvelem őket. A fanyar humorra most igazán nagy szükség van, könnyebb elviselni a bajokat.  

Az első dolog, amit megteszek, miután feloldják a „Maradj Otthont”?
Találkozás a barátokkal egy jó kis focimeccs keretében, hatalmas sörözéssel egybekötve. Valamint egy családi utazás a szüleimhez, hiszen a járvány alatt óvatosságból nem találkozhattunk. És persze irány az egyetem, mert nemcsak a kollégáim, de a hallgatók is egyre jobban hiányoznak.

Üzenet Nektek, akik olvassátok ezt a cikket.
Valamennyien oly sok problémát küzdöttünk már le az életünk során, munkahelyünkön és a magánéletben egyaránt. Meg fogjuk oldani ezt is! Biztassuk, támogassuk egymást! Lehetőségeinkhez mérten segítsük a rászorulókat, vigyázzunk az idősebb honfitársainkra, szüleinkre, nagyszüleinkre. S akkor a dolgok jobbra fordulnak, talán hamarabb is, mint gondolnánk. 

szöveg: Dedák István
fotók: Dedák István, pixabay.com