Nívódíjat kapott Végh Ildikó
Nívódíjjal ismerte el az EHÖK a Gyöngyösi Károly Róbert Campuson tevékenykedő Végh Ildikó, a campus Oktatási Iroda vezetőjének munkáját. Az oktatási igazgatás terület egyik legtapasztaltabb dolgozója munkaköri feladatai mellett egyéb tevékenységet is ellát. A vele készített interjúban mesél arról, hogyan került az intézménybe, mennyire összetett munkát lát el kollégáival, valamint arról is, hogy mi motiválja a hétköznapokban.
- Megkerülhetetlen kérdés egy díjátadó után, hogy mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Nívódíjat kapsz az EHÖK-től? Emlékszel rá, hogy mikor és hogyan értesültél róla? Azt gondolom, hogy a te munkakörödben ez a legnagyobb elismerés, amit kaphat az ember, hiszen azoktól érkezik, akikért nap mint nap dolgozol.
A díjátadó előtt egy pár nappal kaptam az emailt. Már az e-mail olvasása és az, hogy egyáltalán ilyen kapcsán rám gondolt az hallgatói önkormányzat is nagyon jó érzéssel töltött el. Igen, valóban ez a legnagyobb elismerés, hisz a hallgatókért, a hallgatónak dolgozom.
- Mikor kerültél az intézménybe? Egyből az Oktatási Irodán kezdtél dolgozni? (Azért valljuk be, elég kevés fiatal fogalmazza meg magának azt az életcélt, hogy tanulmányi osztályon szeretne dolgozni. Gondolom ez nálad sem így nézett ki. Hogyan jött a lehetőség?)
2002 augusztusa óta dolgozom itt, még a jogelőd intézményben kezdtem, mint gépíró kerültem az akkor Tanulmányi Osztályra. Két gyermekem születése, 6 éves otthonmaradás után kerestem munkahelyet, amikor ráakadtam erre a lehetőségre. Aztán folyamatosan az évek során „tanultam ki a mesterséget", ismertem meg az itt folyó munkát. És bevallom, nekem nagyon tetszik. Kommunikatív embernek tartom magam, és nagyon jó érzés, amikor egy-egy olyan helyzetben, mikor a hallgató már azzal keres meg végső elkeseredésében, hogy abbahagyja a tanulást, egy rövid beszélgetés és a lehetőség felvázolása után mégis úgy dönt, hogy folytatja, utána pedig az oklevélátadó díszünnepségen láthatom a boldog mosolyát.
- Nagyon összetett munka a tiétek, ha fogalmazhatok így, ti vagytok a megoldóemberek a hallgatóknak - sok esetben az oktatóknak is. A hallgatók az oktatási iroda dolgozóinak munkájából szerintem sokkal kevesebbet látnak, mint amennyi munkát ténylegesen végeztek, ráadásul minden változásról tudnotok kell, naprakésznek kell lennetek. Milyen területeken kell helyt állnotok?
Ezt nagyon jól látod, az Oktatási Iroda munkája nagyon sokrétű. Klasszikus értelemben, azt gondolják, hogy igazolást adnak ki, adminisztrálnak a „TO-n". Valóban, ez is a feladatinak egy része, mindemellett azonban bármilyen területet is érintsen a hallgató a tanulmányai során, minden folyamatba bekapcsolódunk. Ahogy szoktam fogalmazni: végig kísérjük a hallgató életútját a felsőoktatásban: egészen a jelentkezés elindításától az oklevél megszerzéséig, sőt még ezután sem engedjük el őket, hisz újabb végzettségek megszerzésére sarkalljuk őket.
- Emellett aktívan részt veszel a beiskolázásban. Azok közé az emberek közé tartozol, akivel elsők között találkoznak a középiskolások - és a frissen felvett hallgatók is. Ez nagy felelősség, de a visszajelzések alapján ezen a területen is maximálisan lehet rád számítani, mert csupa hasznos tanáccsal látod el az érdeklődőket.
Igen, a beiskolázásban is több éve részt veszek. Folyamatosan szembesülök azzal, mennyire kevés információval rendelkeznek az érdeklődők a felvételi eljárások kapcsán, mennyire tanácstalanok a mai továbbtanulni vágyó fiatalok, ezért próbálok nekik segíteni abban, hogy eligazodjanak a szabályozásokban, a továbbtanulási lehetőségekben. Azt hiszem az a legjobb pillanat, amikor a beiratkozáskor szétnézek a teremben és látom már felvett hallgatóként azokat az érdeklődőket, akiknek tanácsot, útmutatást adtam, ez a legjobb visszajelzés.
- Természetesen minden munkahelyen és munkakörben vannak kiemelten sűrű időszakok. Az intézmény életében a mostani egyértelműen ilyen. A napi munkamenet mellett végzitek a nyelvvizsgamentességgel kiadható diplomák kiállítását és tagja vagy az integráción dolgozó csapatnak is. Miből merítesz erőt ilyenkor? Mi tölt fel?
Valóban, ez az időszak „erőt próbáló" mindenki számára, nekem is. Az oklevelek kiadását a napi munka mellett kell elvégeznünk, az integrációval kapcsolatosan nagyon sok feladat van, mindeközben túl vagyunk egy záróvizsgán, melyet még a „veszélyhelyzet" alatt kellett megoldani. Miből merítek erőt? A hallgatókból, a kollégáimból és hát magamból. Tudom, hogy mindezen feladatok a mi jövőnket szolgálják, mindent együtt és egymásért teszünk. Mellette nagyon szeretem a munkám.
szöveg: Nagy Réka, Végh Ildikó
fotó: Balogh Tibor