Károly Róbert élete

Károly Róbert az Anjou-dinasztiából származott. A családalapító Károly herceg 1246-ban Provance grófja lett, majd 1265-ben megszerezte Nápoly trónját. Fiát, Sánta Károlyt összeházasította V. István leányával, Máriával, aki a magyar koronát idősebbik gyermekének, Martell Károlynak szánta, ő azonban fiatalon meghalt, így unokája, Károly Róbert örökölte a jogokat.

Az 1301-1308-ig terjedő időszakot interregnumnak nevezzük, jóllehet a királynélküliség felfogás kérdése. Királyunk már 1301-ben is volt, amikor az első számú trónkövetelőt, Károly Róbertet, a nápolyi király fiát egy kisebb csapat Esztergomba kísérte, ahol az érsek megkoronázta. Károly Róbertnek ekkoriban belső szövetségesei alig voltak, inkább a pápára számíthatott, aki viszont tőle remélte a pápaság befolyásának növekedését Magyarországon. Néhány hónappal később, augusztusban a bárók úgyszintén koronáztak, de ők Vencelt, a cseh király fiát ültették a trónra. Választásukban leginkább az befolyásolta őket, hogy a tizenkét esztendős királyfitól egyelőre nem kellett félteni hatalmukat. Igyekeztek is minél inkább elzárni Vencelt a hatalom gyakorlásától, úgyhogy apja 1304-ben haza is vitette, s a fiú egy év múlva formálisan is lemondott a magyar trónról rokona, Wittelsbach Ottó herceg javára. (A fiatal III. Vencelt egyébként 1306-ban meggyilkolták, vele halt ki a cseh államalapítás óta uralkodó Premysl-dinasztia.) Ottót 1305 decemberében koronázták meg, de szövetségesek híján végül hazament Bajorországba. Károly ellenben szövetségesekre tett szert, különösen azután, hogy a püspöki kar nagy része átpártolt hozzá. Budát csak rajtaütéssel tudta bevenni, s csupán 1308-ban sikerült a pápa követének, Gentilis bíborosnak rávennie a legnagyobb hatalmú tartományurakat arra, hogy elismerjék királyuknak.

1308-ban a pesti domonkos kolostorban királlyá választották. A királyság jelvényei azonban az erdélyi vajdánál, Kán Lászlónál voltak, s tőle kellett visszaszerezni. Csak ezután kerülhetett sor 1310-ben a koronázásra.

1311-ben Aba Amádé meghalt. A király alkalmat látott arra, hogy rendet teremtsen. Aba Amádé gyermekei azonban ebbe nem nyugodtak bele, s szövetséget kötöttek Csák Mátéval. Károly Róbert győzelmet aratott felettük 1312. június 15-én, a rozgonyi csatánál. 1321-ben Csák Máté meghalt, így uralkodói székhelyét Visegrádra teszi át. Az oligarcháktól elkobzott vagyonból a saját híveit jutalmazza meg, s így új, hozzá hű arisztokráciát hozott létre. Azonban vigyázott arra, hogy az előző kor báróihoz hasonló módon ne halmozódjon fel náluk hatalmas vagyon. A királyi várak irányítását a nagyurakra bízta, de ebből a tisztségből (honor) bármikor le lehetett váltani őket.

Magyarország gazdag volt aranyban és ezüstben. Károly Róbert bevezette a bányabért (urbura), mely a kibányászott arany egytizedével, az ezüstnek egynyolcadával volt egyenlő. A király megtiltotta, hogy a nemesércet külföldre szállítsák. Az aranyat és ezüstöt az uralkodó által megszabott áron be kellett szolgáltatni. 1325-ben firenzei mintára megkezdték az aranyforint verését. A pénzváltásból eredő haszonról nem mondhatott le a király, ezért a kamara haszna néven új adót vezetett be. Ezt minden olyan telek után szedték, amelynek a kapuján egy megrakott szénásszekér be tudott menni és meg tudott fordulni. Innen nevezték kapuadónak is. Bevezették még a harmincadot is, mely a külföldre kivitt vagy behozott árukat vámolja meg. A harmincadot nem csak határokon, hanem nagyobb városoknál is szedték. Ilyen volt Székesfehérvár és Buda. Hogy a pénzügyeket könnyebben lehessen intézni, az ország területét 10 kamarára osztotta, és az egyes kamarákat gazdag városi polgároknak adta bérbe.

Károly Róbert szobor a campuson

1335-ben a visegrádi királytalálkozón kereskedelmi megállapodást kötött a cseh Luxemburgi Jánossal és III. Kázmér lengyel királlyal. Bécs árumegállító joga miatt új kereskedelmi útvonalat hoztak létre. Magyarországról főleg nyersanyagot, élelmiszereket, bort, állatot és sót vittek ki, s luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, posztót és fegyvereket hoztak be. Abban is megegyeztek, hogyha III. Kázmér örökös nélkül hal meg, akkor Lajos lesz a lengyel király. Egyezményük elsősorban a Habsburgok ellen irányult. A királyi hatalom helyreállítása után az egyház befolyását is visszaszorította. A pápai jövedelmek egyharmadát visszavette, s a megürülő püspöki birtokokat maga használta, s azokba saját embereit ültette. Külpolitikájában erősítette a dinasztikus kapcsolatokat a nápolyi uralkodóházzal is. Károly Róbert egyetlen hódító szándékú hadjárata Basarab havasalföldi vajda ellen 1330-ban kudarcot vallott. Károly Róbert 1342-ben halt meg.

A nápolyi származású, franciás műveltségű, feltehetően könyvszerető Károly Róbert udvarához ma egyetlen, sokfelé szakadt kódex köthető csak. A királyi reprezentációhoz méltó kötetnek a Vatikáni Könyvtárban, az Ermitázsban és Amerikában őrzött részeit Levárdy Ferenc egyesítette egy fakszimile kiadásban Magyar Anjou Legendárium címmel. A Legendárium valójában egy lenyűgöző képeskönyv, melynek képes történetei a 13. századi dominikánus, Jacobus de Voragine népszerű legendagyűjteményét, a Legenda aureát illusztrálják. A magyar programadó a legendákat a szentek hierarchiája szerint rendezte el, s a megfelelő helyekre beillesztette a magyar szentek festett legendáit is. A képek megértését néhány szavas feliratok (titulusok) segítik. A műfajában is páratlan kódex vagy Itáliában, vagy Magyarországon készült, mindenesetre itáliai miniátorok közreműködésével.

Károly Róbert és Gyöngyös

Gyöngyös a várossá alapításának 650. évfordulója alkalmából 1984-ben avatott szobrot Károly Róbertnek. A város a szobor átadásával méltó emléket állított annak az uralkodónak, aki 1334-ben városi rangra emelte. A Buda városával azonos jogokat és kiváltságokat élvező mezőváros a 2003/2004. tanévben, évszázadokkal később ismét emlékezetes történelmi pillanatot élhetett át: Károly Róbert Főiskola néven egy régi hagyományokkal bíró, de alapjában véve új intézménnyel gazdagodott.

A várossá válás előzménye, hogy a feudális tartományurak elleni harcban Szécsényi Farkas Tamás vezetésével a város lakói a király mellé álltak, és véget vetettek a Mátravidéken a Csák Mátéval szövetkezett és rablókká züllött Csobánkák garázdálkodásainak.

A XIV. században kapta a város azóta is használt ősi címerét, a futó farkast ábrázoló Anjou-kori címerpajzsot. A szimbolikus állat a város alapításában részt vett Szécsényi Farkas Tamás képe, a sarokban lévő csillag és félhold pedig az erdélyi vajda és a szolnoki ispán címeréből került át, mint címertöredék. Egy 1342-ben kelt oklevél nevezi először Gyöngyöst városnak.

Gyöngyös város címere

Az Árpád-ház kihalása után a trónt öröklő Anjou Károly Róbert véres harcokban számolt le az országot uraló "kiskirályokkal". A János-fiúk a pártütő Csák Máté oldalán harcoltak az 1312-es Rozgonyi csatában, ahol egyikük életét vesztette, a többieket Károly Róbert megfosztotta birtokaiktól. Gyöngyöst és környékét 1327-ben saját hívének, Kacsics nembeli Szécsényi Farkas fia Tamás erdélyi vajdának, szolnoki ispánnak adta. Tamás további szolgálataiért a király Gyöngyöst Buda városéval azonos kiváltságokkal ruházta fel és oppidum (mezővárosi) rangra emelte 1334-ben. Ahhoz is hozzájárult, hogy Tamás vajda és örökösei a várost falakkal, tornyokkal, bástyákkal erősítsék meg. A Károly Róbert által karddal egyesített és bölcsességgel megreformált Magyarország nemzetközi tekintélynek örvendett. Az uralkodó a történelem arcképcsarnokában nemzetközileg tekintélyes, céltudatos, következetes politikusként van jelen.