Üzleti tudományok és citera

Milyen kapcsolatban állnak egymással az üzleti tudományok, a magyar népzene és a citera? A gyöngyösi campus hallgatói, oktatói és munkatársai közül sokan tudják, de biztosan ennél is többen vannak, akik nem, hogy Dr. Csernák József, az Üzleti Tudományok Intézetének adjunktusa nem csak a pénzügytan, a vállalati pénzügyek vagy éppen a statisztikai programok alkalmazásának ismeretanyagát sajátította el magas szinten, hanem komoly tudással rendelkezik a magyar népzene területén is. A vele készített interjúból ezt az oldalát ismerhetjük meg.

Hol ismerkedtél meg a citerával? A jászságban nőttél fel, úgy gondolom, hogy ott talán még magyarországi viszonylatban is kiemelkedő szerep jutott és jut a mai napig is ennek a hangszernek.
Ez így van, jelentős szerepe van abban a térségben a citerának. Az én személyes történetem nagyon egyszerűen kezdődött. Kötelező volt a középiskolában választanunk egy hangszert, amin tanulnunk kellett. Ekkor kezdtem el citerázni.

Ami kötelező, azt többnyire a gyerekek nem szokták szeretni... Ezek szerint te nem így voltál ezzel?
A családunkban mindig is jelen volt a zene. Nagyapám (akit korai halála miatt sajnos nem ismerhettem) 4 hangszeren játszott, hegedült, cimbalmozott, harmonikázott és citerázni is tudott. Édesapám is citerázik mind a mai napig és egészen jól játszik. Engem gyerekként még nem érdekelt a muzsikálás, pedig apa próbálta megszerettetni velem. Érdekes, hogy pont a középiskolai citeraórák keltették fel az érdeklődésemet. Érettségi után mégis tartottam pár év szünetet. 2006-ban vettem elő ismét a hangszert, amikor elmentem egy citeratáborba Tiszakécskére. Ott kaptam rá a zenélésre, akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Tehát a hangszerrel már 2000-ben megismerkedtem, de csak 6 évvel később vált ténylegesen az életem részévé. Egyébként kevesen tudják, de mindeközben 6 évig még néptáncoltam is.

Egy korábbi beszélgetésből tudom, hogy annyira komolyan érdekelt a citerázás, hogy még zenei irányú terület is szóba jött érettségi után a továbbtanuláskor.
Igen, volt ilyen szakasza az életemnek. Amikor főiskolára jártam, gondolkoztam rajta, hogy elvégzem az ének-zene szak, népzene szakirányát Nyíregyházán. Viszont annyi olyan dolgot kellett volna tanulnom, ami nem érdekelt, hogy végül lebeszéltem magam róla. Emellett apukám érve is segített meghozni ezt a döntést. Egyszer, egy beszélgetés alkalmával azt mondta, hogy ő még nem látott olyan zenetanárt, akinek BMW-je van. A biztos megélhetés érdekében végül úgy döntöttem, hogy a citera megmarad hobbinak. Helyette elvégeztem a vállalkozásfejlesztés mesterszakot Gyöngyösön. (Mondjuk BMW-t még azóta se vettem...)

Ha a középiskolás éveidet is beleszámoljuk, közel 20 év citerás múlttal a hátad mögött vannak olyan dalok, amiket még nem ismersz?
Persze. Rengeteg dalt tudok, de nagyon sok számomra is ismeretlen, hiszen a magyar népdalkincs óriási, csak sajnos az emberek nem nagyon ismerik. A legtöbben megállnak a Kis kece lányomnál és a Hej Jancsika Jancsikánál. De gondoljunk csak bele, hogy Kodály Zoltánék rengeteg dalt gyűjtöttek össze. Hála nekik az MTA Zenetudományi Intézet, illetve Zeneakadémia archívuma tele van felvételekkel és kottákkal. Ráadásul nagyon sok dalnak több változata is van, mert másként énekelték őket az ország különböző területein.

Van kedvenc tájegységed, aminek a dalait valamiért jobban szereted, mint a többiét?
Minden tájegységnek megvan a maga szépsége. De ha kedvenceket kéne mondanom, akkor talán a kalotaszegi és a szatmári dallamokat emelném ki.

Úgy gondolom, hogy napjainkban középiskolásként sokkal vagányabb dolog például egy rock bandában játszani, mint egy népzenei együttesben citerázni. De biztosan megvan a módja, hogy kedvet csináljatok ehhez is. Azt látom, hogy küldetésednek tekinted, hogy megszerettesd a fiatalokkal a népzenét a hangszered segítségével.
Az a stílus, amit mi képviselünk és azok a népdalok, amiket mi játszunk, nem elég ismertek a gyerekek, sőt, még a felnőttek körében sem. Ha például elkezdem játszani az egyik kedvenc szatmári dalomat, átlagosan 100 emberből maximum 10 fogja felismerni. Tehát nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az emberek nem nagyon ismerik a magyar népzenét. Sikerült már elcsalnom teljesen laikus ismerősömet az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárra, ahol minden a népzenéről, néptáncról és a hagyományőrzésről szól. Azt mondta, hogy még ő is meglepődött saját magán, hogy annak ellenére is jól tudta érezni magát, hogy nem ismerte a dalokat, amiket hallott. Úgy gondolom, az emberek akkor tudnak megszeretni valamit, ha megismerik azt. Így van ez a népzenével is. Ami viszont segít ebben, az az, hogy a citera könnyen tanulható hangszer, így nagyon gyorsan ad sikerélményt. Már az első óra után úgy mehet haza az ember, hogy el tud játszani egyedül egy dalt. Ez motiváló tud lenni.

Én azt látom, hogy komolyabban veszed a citerázást, mint egy egyszerű hobbit.
Jól látod. Abszolút több. Mai napig járok tematikus népzenei táborokba, ahol a citera a fő hangszer. Nagyon megtisztelő, hogy bár nincs zenei végzettségem, többször is felkértek már, hogy tartsak egy-egy ilyen táborban foglalkozásokat. Emellett 2,5 zenekarban zenélek. Hogy ez hogy jön ki? Nagyon egyszerűen. Tiszakécskén a Düvő Citerazenekarban én vagyok a zenekarvezető, egy másik csoportban, a nagyrédei Csanak Citerazenekarban tag vagyok, a harmadik zenekar pedig a Mezőkeresztesi Citerazenekar, ahova a távolság végett csak nagyon ritkán jutok el. Ezért itt nem is tekintem magam teljes jogú tagnak.

Szerencsés vagyok, mert sok olyan emberrel játszom együtt, akik a citerazene újabb stílusát képviselik. Érdemes megemlíteni, hogy Tiszakécskén – ami szülőföldem, Tiszajenő szomszédságában fekszik – a 80-as években elindult egy elég komoly citerás mozgalom, ami Pribojszky Mátyás nevéhez köthető. Az ottani játéktechnika mondhatni országosan elterjedt. Míg régen a citera ritmushangszer volt, ma már annyira jó, precíz hangszerek vannak, hogy egész komoly darabokat is el lehet vele játszani, megfelelő technikával akár még klasszikus zenét is. Attól függetlenül, hogy mi zenekarban gondolkodunk, és többszólamú citerazenét játszunk, a hagyományok őrzésére és az autentikus gyökerek tiszteletben tartására nagyon figyelünk.

Mit jelent neked a citera?
Ez az a tevékenység, ami teljesen kikapcsol. Együtt vagyok a zenésztársaimmal, akikkel citerázás közben nagyon figyelünk egymásra, hiszen komplex dolog, amit csinálunk. Ilyenkor nem gondolok arra, hogy másnap órám lesz, esetleg még készülnöm kell rá, hogy lektorálnom kell még egy cikket, vagy ki kell javítanom néhány zh-t. Mindent kizárok, amikor citerázok. Óriási érzés, amikor az ember megtalálja azt a tevékenységet, ami ilyen szinten ki tudja kapcsolni és boldoggá tudja tenni. Tehát röviden ezt adja nekem a citera és a népzene.

szöveg: Nagy Réka
a fotókat küldte: Dr. Csernák József