Jótékonysági sportolók a gyöngyösi campuson

A cél megfogalmazása, sportversenyek vállalása és teljesítése, kilométerek örökbe adása és persze sok-sok edzés. Röviden erről szól a jótékonysági sportolói tevékenység. De hogy pontosan hogy is működik ez, hogyan tud valaki segíteni a hobbijával és mi mindent ad lelkileg egy ilyen vállalás, arról a gyöngyösi Károly Róbert Campus két munkatársa, Nagy Réka, PR- és kommunikációs ügyintéző és Sike Zoltán, az Informatikai, Közgazdasági és Módszertani Intézet mesteroktatója mesélt.

Meséljetek egy kicsit arról, miért döntöttetek úgy, hogy kipróbáljátok magatokat jótékonysági sportolóként?
Réka: 2016-ban még a Gyöngyösi TV szerkesztő-riportereként készítettem interjút Nádudvari Péterrel, aki akkor már évek óta tevékenykedett jótékonysági sportolóként. Abban az évben egy kisagyi sorvadással élő kisfiú kezelésére gyűjtött. A cél 3,5 millió forint volt. A forgatás során az anyukával is sokat beszélgettem, hogy alaposabban megismerjem az élethelyzetüket és a hétköznapjaikat. A hallottak annyira komoly hatással voltak rám, hogy még egy héttel később sem tudtam szabadulni a történettől. Tudtam, már azzal sokat segítettem, hogy nyilvánosságot adtam a kezdeményezésnek, de én ennél többet akartam tenni. Ekkor jutott eszembe, hogy évek óta kerékpározok és részt veszek versenyeken is, tehát akár én is tudnék csatlakozni a gyűjtéshez. Így is lett. Megalapítottam a Karitatív kerekezést és elkezdtem én is gyűjteni. Kicsivel több mint fél év alatt meg is lett a 3,5 millió forint. Ez annyira nagy élmény volt, hogy onnantól nem volt megállás. 2017 óta külön utakon járok, minden évben más célért tekerek.

Zoltán: A karanténban töltött időben kezdődött a dolog, amikor is megszületett az elhatározás, hogy fogynom kellene néhány kilót. Első körben ebből a célból kezdtem el futkározni a közeli domboldalon. Mivel jelentős volt már a súlyfelesleg, eleinte nem ment túl könnyen a dolog, még úgy sem, hogy korábban azért rendszeresen sportolgattam, igazi sportolók szerint persze csak focizgattam. Sportrajongóként a versenyszellem is bennem van, ezért felbátorodtam, s futóverseny felhívásokat kezdtem nézegetni a közösségi médiában. Kicsit talán Réka jótékonysági akciói, valamint a gyermekeimmel korábban teljesített egy-egy jótékonysági futás is terelt az ilyen jellegű célok felé.

Kiket támogattok idén?
R: A gyöngyösi Apró Lépések Egyesületet támogatom, amit 2015-ben néhány szülővel és szakemberrel összefogva alapított Keresztesi Koppány és felesége, Keresztesiné Szabó Anita. Az volt a céljuk, hogy önsegítő kört hozzanak létre autista gyerekek szülei számára. Tevékenységük nagyon sokrétű, hiszen saját példájukból tudják, hogy az autistákat nevelő szülőkre rengeteg teher hárul. A gyerekek egyéni és csoportos fejlesztőfoglalkozásokon, a szülők pedig előadásokon vehetnek részt annak érdekében, hogy minden hasznos és fontos információ eljuthasson hozzájuk. Szabadidős programjaikon az egyesületi tagok lehetőséget kapnak a közös kikapcsolódásra és élményszerzésre. 2017 óta dolgoznak azon, hogy az általuk létrehozott fejlesztőhelyiség idővel önállóan működő fejlesztőközponttá nőhesse ki magát. Végül, de nem utolsó sorban céljuk a társadalmi szemléletformálás is.

Z: Az Élménykülönítmény speciálisan a Bátor Tábor támogatására létrehozott jótékonysági sportoló csapat. A Bátor Tábor pedig daganatos és krónikus beteg gyermekeknek és családtagjaiknak szervez ingyenes, élményterápiás táborokat. S, hogy miért pont őket szeretném támogatni? Sokan vannak nehéz helyzetben, de abba bele gondolni sem merek, milyen érzés lehet, ha valakinek a gyermeke valamilyen krónikus betegségben szenved. Ott bizony szülő és gyermek is támogatásra szorul.

Mit vállaltatok az idei évre? Milyen célokat tűztetek ki magatoknak?
Z: A kitűzött cél a programban szereplő minimális összeg, azaz 150.000 Ft összegyűjtése, de „evés közben jön meg az étvágy”, azaz bízom benne, hogy a hátralévő szűk 40 napban nemcsak a hiányzó 50%-ot sikerül összegyűjteni, hanem felül is teljesítjük a tervet! Ezért cserébe az Élménykülönítmény tagjaként jótékonysági céllal állok rajthoz október 10-én a Spar Budapest Maraton 10 kilométeres távján. Ott azonban még nem lesz vége az évnek, így valószínűleg további lehetőségeket is meg fogok ragadni!

R: Már decemberben felvettem az Egyesülettel a kapcsolatot és elkezdtünk beszélgetni, tervezgetni. A Covid-19 azonban a mi számításainkat is keresztülhúzta… A projekt elnapolása, valamint egy kis újratervezés után úgy döntöttünk, hogy augusztus elején elindulunk. Reagálva az idei év eseményeire, történt néhány változás az eredeti elképzeléshez képest. Mivel a kedvenc versenyeim közül többet is lefújtak, idén nem versenykilométereket lehet örökbe fogadni, hanem egy 3 napos Prága-Drezda bringatúra 210 kilométerét. Az elmúlt években megszokottól eltérően 2020-ban féláron, csupán 4 gombóc fagyi áráért, vagyis 1.000 Ft-ért lehet ezeket a kilométereket megvásárolni. A célom idén 210.000 Ft összegyűjtése, melyből az Egyesület az autista gyerekek fejlesztéséhez szükséges játékokat és eszközöket szeretne vásárolni!

Ez azért több munkát igényel, mintha az ember csak azért futna, vagy kerékpározna, hogy sportosabb, egészségesebb legyen. Mégis megéri. Miért?
Z: Nem érzem ezt munkának, holott valóban nem kevés idővel jár. Ettől függetlenül nagyon jól elvoltam a megkeresendő személyek válogatásával, az üzenetek megfogalmazásával. Saját teljesítményemmel nem szoktam dicsekedni, de az összefogással létrehozható jó dolgokban mindig is hittem, így ezzel is szívesen foglalkozok. Amikor pedig már nehezülnek a lábak, s fogy a levegő, akkor még mindig erőt tud adni, hogy nemcsak magamért, hanem komolyabb célokért is dolgozok! Kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz, ha mindkét célt sikerül teljesítenem, azaz meglesz életem első 10 kilométere, s emellett a vállalt támogatási összeget is sikerül összegyűjteni? Annyi azonban bizonyos, boldoggá tesz, hogy a napi rutin mellett egy nemesebb célért is dolgozhatok.

R: Tény, hogy munkával jár a kampányok megszervezése és lebonyolítása, de határozottan megéri! Leírhatatlanul jó érzés látni a támogatott személy, egyesület vagy intézmény vezetőjének arcán a mosolyokat egy-egy részsikernél vagy a kampány zárásakor. Jó érzés, hogy úgy segíthetek, hogy közben azt csinálom, amit szeretek. Egy közvetítőcsatornaként tekintek magamra, aki kapcsolatokat teremt, eljuttatja egy támogatható személy, egyesület vagy intézmény történetét és céljait olyan emberekhez, akik szívesen segítenek másokon. Nagyon jó megtapasztalni, hogy mennyi segítőkész ember él a környezetemben. Szerintem, ha valaki egyszer megtapasztalja például egy önkéntes munka végzésekor, hogy mennyit tud adni lelkileg, nem kérdés, hogy a jövőben részt fog-e még venni hasonló kezdeményezésekben. Mindezek mellett kijelenthetem, hogy az elmúlt évek hatással voltak a hétköznapi életemre is. Nagyon sok mindent tanultam, átértékeltem dolgokat, másként állok a problémákhoz – vagy nevezzük őket inkább leküzdendő akadályoknak. Nagyon hálás vagyok minden tapasztalatért, amit az elmúlt 5 év alatt kaptam!