Óvd a Földet, az egyetlen helyet ahol csokit lehet kapni

49 nappal ezelőtt, 2020. március 11-én Magyarország Kormánya a koronavírus terjedése miatt veszélyhelyzetet hirdetett. Az Operatív Törzs elsők között hozta meg azt a döntését, miszerint intézménylátogatási tilalmat rendelnek el az egyetemeken, az oktatás pedig határozatlan ideig távoktatás formájában folyhat. A bevezetett intézkedések mindenki életét fenekestől felfordították, az intézmény vezetőségétől pedig az átlagosnál is komolyabb munkát igényelt az új eljárásrendek, valamint a hallgatók és dolgozók biztonsága érdekében meghozott intézkedések kidolgozása. A sorozatunk legújabb cikkjében a gyöngyösi campus főigazgatója, Dr. Bujdosó Zoltán mesél megváltozott hétköznapjairól.

Az én esetem elég speciális, ezért nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy mióta vagyok otthon, mint ahogy arra sem, hogy számomra mikor kezdődött el a távmunka. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy március 11.-e óta vannak napok, amikor otthon vagyok.

Jelentősen megváltozott az életünk
Miután feleségem egészségügyi dolgozó, én pedig vezető vagyok az egyetemen, emellett van egy kisgimnazista lányunk és egy kiscsoportos fiunk, jelentősen megváltozott az életem, az életünk. Beosztást kellett készítenünk egymás között, hogy ki mikor dolgozik, és mikor foglalkozik a gyerekekkel. Aztán előfordul, hogy jön egy telefon, vagy 2-3 előre be nem tervezett feladat, ami mindent fölülír... Mivel a feleségemmel nagyon fontos helyen áll az életünkben a sport, arra törekszünk, hogy minél többet tudjunk mozogni és szabad levegőn lenni a gyerekekkel. A fenti okok miatt nekem az elmúlt másfél hónap alatt sajnos megnövekedett az esti, éjszakai munkaórák száma, de bízom benne, hogy a helyzet rendeződésével sikerül őket visszaszorítani.

Hiányoznak a személyes kapcsolatok
Az egyik legnagyobb változás az, hogy a számomra fontos személyes kapcsolataim virtuálissá váltak. Elég nehezen tudom megszokni, hogy nem tudok találkozni a kollegákkal, a családtagokkal, a barátaimmal. Szintén szokatlan a napi rutin elmaradása (pl. reggel általában gyalog sétálunk el a lányommal az iskolába), vagy a hallgatókkal, kollegákkal történő mindennapos találkozás lehetősége. Nagyon üres most a campus. Néhány kollégával azért hetente több alkalommal is van lehetőségem találkozni, ugyanis nem mindenki tud home office-ban dolgozni a munkája miatt. Ezt mindenképpen fontosnak tartom. A többiek pedig természetesen elérnek telefonon, ha kérdésük merül fel. Nagyon hiányzik a labda pattogása is, a bajnoki meccsek utáni vidám beszélgetések a csapattársakkal.
Pozitívumként mindenképpen kiemelném, hogy a jelenlegi helyzetnek köszönhetően a kert és a ház szépen lassan makulátlanul tiszta lesz.

Távoktatás
Miután korábban már készítettem távoktatási tananyagot illetve az informatikai kompetenciáim is megvannak, szerencsére a távoktatásra történő átállás nem jelentett különösebb nehézséget. A levelezős óráim március elejére lezajlottak, így csak a nappalis óráimra kellett koncentrálnom. Az így „megspórolt” idő jól jött, ugyanis számos más, idő közben felmerülő probléma megoldására és feladat elvégzésére kellett fordítanom.

Ezek adnak erőt
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben mindenki megtanulja, akkor lehetünk igazán erősek, ha egymásba kapaszkodunk. Mert közösen sokkal eredményesebbek tudunk lenni, mint egyedül. A bennünket körülvevő emberek közül – legyen ez család, vagy barátok –, mindig lesznek olyanok, akik jobb passzban vannak. Ők tudnak segíteni azokon a szeretteiken, akiknek lelki töltésre van szükségük. Én a gyerekeimből, a családomból és a futásból tudok erőt meríteni – nem csak most, hanem az átlagos hétköznapjaimban is.

Ez lesz az első dolog, amit megteszek, miután feloldják a #MaradjOtthont
Elutazunk a családdal néhány napra, mert ez már nagyon hiányzik az életünkből és kikapcsolom a telefonomat...

Üzenetem azoknak, akik olvassák ezt a cikket:
Vigyázzatok a Földre! Ez az egyetlen hely, ahol csokit lehet kapni!

szöveg: Dr. Bujdosó Zoltán, Nagy Réka
fotó: Dr. Bujdosó Zoltán, pixabay.com